Lázba hozott a bukósisak akció

Nem tudom, ki hogy van a motorozással, de számomra ez a sport lenyűgöző. Pontosabban nem is maga a sport, hanem az a sebesség lebilincselő, amivel a versenyzők tudnak száguldozni. Már gyerekkoromban is tátott szájjal bámultam, ha az utcán elment előttem egy kétkerekű, anyukám alig tudott továbbcipelni, úgy földbe gyökerezett a lábam.

Ma már inkább leülök a TV elé, és onnan csodálom a motorokat, az utcán már kevesebbet bámészkodom. Viszont szöget ütött a fejemben, hogy meg kéne tanulnom motorozni. Hátha magát a száguldást is élvezném, nem csak gyönyörködni tudnék benne. Az elhatározásom még nem teljes, de már az igen felé hajlok.

Múltkor be is húztam magamat a csőbe, ugyanis bementem egy motoros boltba. Nem tudom, hogy a kirakatról üvöltő „bukósisak akció” felirat vagy a gusztusosan elrendezett felszerelések és motorok látványa vonzott. Mindenesetre bementem, és ki se jöttem vagy egy óráig. Persze nem csak nézelődtem, hanem beszélgettem is az üzletvezetővel, aki éppen akkor állt be a pult mögé. A szó természetesen hamar magára az üzletre terelődött, hiszen mégiscsak – a motorokon kívül – az volt a közös érdeklődési pontunk. Észre sem vettem, hogy közben eltelt az idő, én meg már megbeszéltem valakivel egy találkozót. Elköszöntünk, de egészen biztos, hogy még vissza fogok térni.