Motoros ruházat egy zöldfülűnek

Azt mindig is szerettem magamban – most tekintsünk el attól, hogy ez önző kijelentésnek hangzik –, hogy ha valamit elhatározok, akkor az általában véghezviszem. Ilyen volt a motorozás is. Arra jutottam, hogy igent mondok a kétkerekűekre és befizettem egy tanfolyamra. Az első órán már túl is vagyok, és mondhatom, élveztem.

Lelkesen vissza is látogattam a boltba, amelyikről múltkor meséltem. Újfent az üzletvezetőbe botlottam, akinek elújságoltam, hogy immár én is közéjük tartozom, úgyhogy ajánljon valami jó kis motoros ruházatot egy zöldfülűnek. Mutatott is egy-két szép darabot, és még a bukósisak akcióra is felhívtam a figyelmemet. Persze nem tudtam mindegyiket egyből megvenni, de megnyugtatott, hogy nem fog elfogyni, vagy ha mégis, akkor rendelnek újat.

Mindenestre egy kabáttal és egy csizmával gazdagabb lettem. Gondoltam, kezdésnek ennyi is elég. Mire megszerzem a jogsit, szépen lassan összegyűjtöm a többi, életbevágóan fontos felszerelést is. Tudom, azt mondhatnátok, hogy miért nem bukósisakot vettem először. A válaszom az, hogy a tanuláshoz kaptam kölcsön egy barátomtól, egy olyat, ami neki már úgysem kell. De a következő beruházásom már biztosan egy bukó lesz, na meg a protektorok szépen sorjában…