Tapasztalatból sosem elég

Jó pár éve volt, még nagyon fiatal voltam, mikor egy barkácsáruházban, amiből szintén sokat tanultam. Egy kis családi vállalkozás volt, de az akkumulátoros fúrótól az awi hegesztőgépig gyakorlatilag bármilyen szerszámot megtalált a kínálatban az, akinek szüksége volt ilyesmire.

Eleinte természetesen csak a pakolászásban segítettem a raktárban és ritkábban az üzletben. El ne felejtsem mondani, hogy a család barátai révén kaptam ezt a lehetőséget. Szóval a pakolászós munkával kezdtem, aztán úgy hozta az élet, hogy be kellett segítenem és szép lassan egyre otthonosabban mozogtam az üzletben és egyre több és komolyabb feladatot bíztak rám. Sőt, egyszer még segítségükre is voltam egy problémában. A polcok között rendezgettem a dolgokat még nyitás előtt, a tulaj és a boltvezető pedig a kassza környékén beszélgettek.

Felmerült valamilyen szervezési vagy üzleti kérdés, már nem is emlékszem pontosan. Tanakodtak, hogy mi lenne a legjobb megoldás, de nem jutottak semmire. Nekem viszont, mintha felkapcsoltak volna a fejemben egy lámpát, felvillant a fejemben a megoldás. Időbe telt, mire összeszedtem a bátorságomat, hogy hangosan ki is mondjam. Valahogy teljesen biztosnak tűnt, hogy ez lesz a jó megoldás, de mégis egy komoly kérdésről volt szó, természetes, hogy nem mertem akkor még rögtön kibökni. Érdekes, hogy ma már sem a problémára nem emlékszem, sem az általam javasolt megoldásra. Csak arra emlékszem, hogy tényleg sikeresen elhárítottuk a bajt, és nagyon hálás volt a tulaj.